Bóza György: Mélyebb betekintés
Komondi Magdi "Lila mályva" című festményének rejtett részleteit bemutató videó
Bóza György: Mélyebb betekintés
Komondi Magdi "Mező virága" című festményének rejtett részleteit bemutató videó
Részletek Komondi Magdolna "Fényben árnyékban című könyvéből
ELŐSZÓ
„Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!”
József Attila, nagy magyar költőnk versidézetével kezdeném Komondi Magdolna képzőművész társ bemutatását. 1997 óta ismerem, mint barátnőt. 2004-ben belépett a Beőthy Képző-, Iparművészeti Társaságunk tagjai közé. Azóta szorgalmasan és tevékenyen vesz részt a társaság munkájában. Kezdetben csak látogatója volt rendezvényünknek, de nem telt el hosszú idő és bekapcsolódott alkotásaival a kiállítók sorába. Mind formailag, mind színvilágában igényesen megalkotott, szövött képeivel elismerését vívta ki a közönségnek és a szakmai zsűrinek.
A Beőthy Társaság pályázatain oklevéllel és éremmel jutalmaztuk tehetségét. Ma már elmondhatom, hogy a társaságunk szövői közül legmagasabb szintre Magdi jutott. Egyedi stílusban fogalmazza meg képeit, együtt alkalmazza a perzsa szőnyegek csomózott technikáját a tűre szedett borzas technikával.
A képein dombormű formájában jelenik meg a mondanivaló, mely lehetővé teszi a vakok számára is a képek ujjbeggyel való érzékelését. Maximalitásra törekszik, képes többször is visszatérni egy gondolat megformálására, ha úgy véli, még nem tökéletes az alkotása.
Értékelem a kitartását, a hitét és a szeretetét, melyet alkotásaival ad át az embereknek. Dicséretes a közösségen belüli segítőkészsége, mellyel másoknak is erőt és bizakodást ad a további művészeti munkák megvalósításához. Sok sikert kívánok Neki az életben és a további alkotómunkájához is!
2007 nyara óta kipróbálta tehetségét a festészetben is, nem is kis eredménnyel! Könyvében szereplő szőtteseinek és festményeinek 90 %-át szakmai zsűri megtekintette, azokat kiállításra alkalmas, kiváló munkának tartja. A festett képeiről szakmai információt, véleményalkotást Simon M. Veronikára bízom szeretettel, aki művésztársa, segítője volt a festőtáborokban. „Ne elégedj meg azzal, hogy csupán „jó” vagy a munkában, légy a legjobb és nélkülözhetetlen leszel!” /Napoleon Hill/
Amikor útnak indítanak egy gyermeket az iskolapad felé, amikor megteszi első önálló lépéseit, nagyon sokban befolyásolja ezen lépések irányát az, hogy kinek a keze munkája, tanítása formálja ezeket a lépéseket. Beőthy Élő Hajnalka
Szabó Csabáné, középiskolai tanítómestere így gondol vissza Magdira: „Megtiszteltetés számomra, hogy pár gondolatot írhatok Magdiról, aki a legelső és természetesen legkedvesebb osztályom egyik aktív, prominens képviselője volt. /1970-74: Mayer Lajos Szakközépiskola víz- és szennyvíztechnológia technikusi szak/Az érettségit követően is tartottuk a kapcsolatot. Szeretem nyílt, őszinte, kedves természetét. Nagy örömömre szolgált, amikor megtudtam, hogy egészségügyi és magánéleti problémái után mibe vágta a fejszéjét. Tiszteletreméltó ez az igyekezet, akarat, törekvés, amit a textil- és festőművészetbe fektet. Csodálom érte és nagyon büszke vagyok rá! Ha tehetem, továbbra is figyelemmel kísérem e művészi pályáján (kiállítások megtekintése: osztály- és évfolyamtársak felé a figyelem felkeltése, publikációk számontartása, az aktuális honlap megtekintése). Őszintén gratulálok az eddigi sikerekhez és kívánok a továbbiakban munkáihoz még erőt, önbizalmat, hitet és köszönöm, hogy művészi élményt és örömöt tud szerezni embertársainak, köztük nekem is, volt osztályfőnökének.”
„Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell.” /Váci Mihály/
Önéletrajz
1956 augusztus elsején születtem Győrben. Felsőfokú hidrotechnológiai végzettséggel a győri Vagon és Gépgyár vízgazdálkodója voltam 20 évig. Sokáig a munkám és a sporttevékenységem töltötte ki a szabadidőmet, de szívesen ismerkedtem a népi hagyományokkal és a képzőművészeti ágakkal. 16 éve egy daganatos betegségen estem át. Felépülésem arra késztetett, hogy a megnövekedett szabadidőmet értelmes alkotással, tanulással töltsem ki.
Beléptem barátnőm, Beőthy Élő Hajnalka képzőművészeti társaságába. Kezdetben a háttérből csak támogatni akartam a társaság szervezési és egyéb tevékenységét. Hosszas rábeszélésre Hajnitól megtanultam a szövés alapjait. Második foglalkozás után önálló kísérletezésbe kezdtem.
Mintadarabokat szőttem és figyeltem hogyan alakul a szőttes, ha különböző módon kombinálom és váltogatom a megismert technikai elemeket és a különböző színű fonalakat. Mivel az üzletekben nem találtam a keresett színű fonalat, a szövött képeimen megjelenő színeket saját technológiám által hívom elő. A Beőthy Társaság szervezésében indított Képzőművészeti Szabadegyetemen kaptam igazán kedvet a festéshez is. Simon M. Veronika Munkácsy-emlékérmes festőművész tartott előadást a Leonardo Kurzusról, melyet ő Salzburgban sajátított el. Hajni rábeszélésére jelentkeztem a művésznő bajóti festőtáborába 2007. júniusában, mivel azt terveztem, hogy a textilképek mellett, azonos témájú festményeket is készítek.
Rólam írták
Juhász Ferenc: Magdit csaknem 30 éve ismertem meg, amikor a győri Rába gyár vízgazdálkodója és a Gépipari Tudományos Egyesület Környezetvédelmi Szakbizottságának titkára volt. Amikor nyugdíjas lett, közös Bt-ben üzlettársak voltunk, majd egészségromlása után is barátok maradtunk. Az első textilképei láttán bíztattam, hogy érdemes foglalkoznia vele, mert újdonság, amit létrehoz, és képeiből lehet találni bármilyen környezetbe beilleszthetőt. A festészettel csak mostanában kezdett foglalkozni. Az elmúlt 12 évben – mióta mindennapi kapcsolatban, barátságban vagyunk -, csak az építkezés folytán adódó festési és mázolási munkákat végezte. Az első festőtábor, melyen részt vett, Bajóton volt, ahol a zárókiállításon nagyon meglepődtem a sikeres eredményén. Háromszor néztem végig a kiállítást, de nem tűntek fel számomra Magdi képei. Megkérdeztem tőle: A másik teremben is vannak képek? Mire ő segített, hogy melyik oldalon keressem meg az alkotásait. A sok szép festmény között még mindig nem feltételeztem az Ő munkáit. Újabb körséta után az aláírása alapján jöttem rá, hogy melyek a festményei. (lásd: 46-47. oldal – 5 db kép) Tanúja volt ennek a beszélgetésnek Simon M. Veronika festőművésznő, aki a tábort vezette, s ennyit mondott: „Magdi, ennél nagyobb elismerést nem kaphattál volna!” Nagyon tetszenek a munkái. Meg is jegyeztem egyszer, hogy vétek az idejét a folyamatos kertgyomlálással töltenie. Már 20-30 évvel ezelőtt kellett volna elkezdenie rajzolni és festeni!
ajkai vállalkozó
Magasháziné Fazekas Györgyi: A sors hozott össze minket közös munkahelyen. Magdi kedves, fiatal lány volt. 21 évesen, hátizsákkal a vállán, egyedül járta be Nyugat- Európát 30 napos körútján, amikor megismertem. Szorgalmas, törekvő. „Ide az egész világot, hadd ismerjem meg!”. Ezzel a gondolattal tudnám a leghitelesebben kifejezni jellemét. Szeretett kirándulni, hegyet mászni, részt vett a fiatalokkal minden megmozdulásban. 1974-től 1981-ig ifjúsági szervezetben sport- és kultúrfelelősként tevékenykedett. Szerettünk együtt lenni. Ezek voltunk mi, a hatvana évek fiataljai. Aztán jött a szerelem, a gyereknevelés boldogsága. Sajnos semmi sem örök és az Ő életébe is belépett a bánat és a válás. A Sors még jobban összekovácsolta barátságunkat, mikor az én életemben is megjelent a „bánatpók” és szőtte a fonalat. Mi ekkor is együtt küzdöttünk, szerveztük kirándulásainkat, jártunk moziba, színházba. Magdi életét a stressz, a bánat, a betegség sajnos kikezdte. Testét megtámadta a félelmetes rák. Küzdött! Volt cél: gyermeke felnevelése és az ismeretlen világ, mely oly sok titkot rejtett el még előle, amit meg akart ismerni. Megküzdeni a kórral és győztesként kijönni belőle. Neki ez is sikerült. Rokkantosították. Csak a munkahelyéről, de nem az életből. Talált újabb feladatokat, értelmet az életének. Így jutott el az alkotás nyújtotta örömökhöz. Képeivel az élet szépségeiről, lényegéről a múltról és a jövőről alkotott gondolatát fejezi ki, mert „Ember küzdj és bízva bízzál”, hogy életed szép, küzdelmes és értelmes legyen! Barátnőd
Hargitai Balázs Lászlóné – Magdi: Magdit 1993-ban, egy daganatos műtétjét követő sugárterápia után 2 hónappal ismertem meg Görögországban, ahol 1 hetet nyaraltunk együtt. Ő egy rendkívüli képességű, életvidám, fiatal nő, aki sokoldalú, minden iránt érdeklődő. Megszerettem pár nap alatt és úgy érzem ez kölcsönös volt. A két lányom mellé harmadik lányommá fogadtam. Szeretem Őt, mert tele van életszeretettel és derűvel. Budapesten lakom, de ez nem akadálya annak, hogy többször találkozzunk. Alkotásait szeretettel ajánlom mindenki számára!
Calcuttai Teréz anya: Az Élet himnusza
Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan! Az élet szépség, csodáld meg! Az élet boldogság, ízleld! Az élet álom, tedd valósággá! Az élet kihívás, fogadd el! Az élet költészet, teljesítsd! Az élet játék, játszd! Az élet vagyon, használd fel! Az élet szeretet, add át magad! Az élet titok, fejtsd meg! Az élet ígéret, teljesítsd! A z élet szomorúság, győzd le! Az élet dal, énekeld! Az élet küzdelem, harcold meg! Az élet kaland, vállald! Az élet jutalom, érdemeld ki! Az élet élet – éljed!
„Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.” /Dale Carnegie/
„Keresd az életben mindig a szépet! Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz!S ha cudar is sokszor az élet, Mindig találni benne kedveset, szépet!” /Goethe/
„Az alkotás nem ismer kényszert – a művészet szabad.” /Wassily/
Szeretettel ajánlom testvérem, Komondi István (1946) verseit a kedves olvasók figyelmébe!
Komondi István 50 évesen hallott egy szerelmes verset a rádióban és ennek hatására kezdett el ő is írni. Körülbelül 300 költeménnyel büszkélkedhet eddig, amiből több tucat megjelent a Kisalföldben, kritikával együtt. Témái sokfélék, főleg a természet, az emberi kapcsolatok és a szeretet köré gyűlnek a gondolatai.
Első verse: Fecske
Ficsergő füsti fecskék Az ég szelét mind beszegték Éneklik a búcsúdalt, Visszajönnek tavasszal.
UTÓSZÓ
A festővilágban szerzett, sok éves tapasztalatom alapján az a véleményem, hogy akinek nincs látása, nem is fog nagy dolgokra vállalkozni. Komondi Magdolnálnak a textilképei alapján van látása, tehát nyitott az út számára, hogy nagy dolgokra vállalkozzon. Útján sok segítővel együtt én is támogatom, de a munkát neki kell elvégeznie. Ezen az úton, ha nem szerzi meg azt, amire vágyik, az annak a jele, hogy nem akarta igazán a sikert, nem tett meg érte mindent, vagy túl sokáig fontolgatta a lépéseit. Mert a sikerhez kitartás és szenvedély kell.
Azt kérem Magdolnától, hogy szenvedéllyel járjon a művészet útján, hiszen a szenvedély táplálja a kitartást.
Egyszer egy fiatalember megkérdezte Henry Fordot „Hogyan lehetnék híres és sikeres?” Ford így válaszolt: „Döntsd el, mit szeretnél csinálni, majd ragaszkodj a döntésedhez. Amíg el nem éred a célodat, soha ne térj le az útról, mindegy milyen rögös az.”
Mindenki szeretne rendelkezni azokkal az eredményekkel, ami a sikeres embereknek van, csak nem akarják megtenni, amit ők megtettek annak érdekében, hogy elérjék azt! A sikeres emberek nem adják fel! Nem számít hányszor esnek el, felállnak és újrakezdik! Azok, akik kudarcot vallanak valamiben, valójában nem vereséget szenvednek, egyszerűen feladják. Komondi Magdolnát arra kérem, soha ne adja fel és bízza Istenre magát és ha egyszer így tesz, akkor teljesülnek az álmai!
Szeretettel:Simon M. Veronika
Munkácsy- és Krúdy-emlékérmes festőművész
